1980-ban született Pécsett Bánkuti Gertud gyermekeként. Az olajfesték jellegzetes illata bejárta gyerekkorát. Hat évesen már seregnyi pálcika embert rajzolt dinamikus mozgásban. Innen egyenes volt az út az olajfestményig.
17 évesen megélte első kiállítását több mint 30 festménnyel, köztük nagy méretüekkel. Ekkor még a tanulás éveit élte. Neves mesterek mutatták az utat. Vata Emil az impresszionizmusba hajló mozgékonyságot, Farkas László szobrászművészként a térbeliséget, Zámbó Kornél a pálcika-emberek olajfestménybe illesztését, Ruben Masinjan ( jereváni festő-tanár, docens ) az olajfesték színhasználatát adta át az ifjú festőnek.
A nagy nevek azonban nem nyomták agyon Cseke Zoltán Péter tehettségét. Átvette beillesztette a neki szükséges elemeket, de senkit sem másolt, senki epigonja nem lett.
Az első kiállítást két budapesti követte ( Korona Mercury szálló 2001, Hotel Gellért 2002 )
Stílusa mára kialakultnak tekinthetŐ, feltételezve és elvárva a fejlődést.
Realista szemlélet, érzékeny, de messze a fotórealizmustól; impresszív látásmód, expresszív ecsetkezelés, magabiztos ecsetkezelés és spaklitechnika. Nem fél a nagy méretektől sem.
Sajátos figurákkal népesíti be tengerparti tájait, erdeit.
A legnagyobb értéke a jövő, amely előtte áll. Csak bírja erővel és művészi alázattal.